Promt: Itt a húsvét.
Tervezett hossz: 3000 ch
Tényleges hossz: 4010 ch
Olvasási idő: 4 perc
Kicsi koromban sosem mertem feltörni a tojásokat, mert attól féltem, hogy egyszer egy kiscsibe fog kicsipogni belőle. Amikor aztán a szüleim felvilágosítottak róla, hogy a kiscsibének kell a tyúkmeleg, hogy megnőjön és előbújjon a tojásból, akkor meg már attól féltem, hogy egy halott kiscsibe fog kipottyanni a felrepedő tojáshéjból. Amikor aztán bejött a húsvéti nyuszi is a képbe, aki tojásokat tojik (tehát nyilvánvaló, hogy tojásból is bújik elő), akkor már teljes volt a káosz, és rosszabb napjaimon omlettként felszolgált tyúk-nyuszi mutáns múmiákkal álmondtam.
Kész csoda, ha ennek ellenére viszonylag nagy tojásfogyasztó maradtam – gondolod most, kedves olvasó (egyébként tényleg az maradtam); pedig az a történet, amit most el szeretnék mesélni neked, még ennél is cifrább. Legyőzve a tojásfeltörő fóbiámat egyre kényelmesebben mozogtam a konyhában, és nem kerülték el az étlapot a tojásos pite, a madártej vagy a zöldséges omlett sem. Már-már teljesen megfeledkeztem gyerekkori félelmeimről, amikor egy napon (ez is jó régen történt már, de éppen húsvét tájékán) kikaptam egy különös, furcsa tojást a dobozából. Csupa ragya volt, mint amivel a tyúk jól megszenvedett, úgyhogy el is morzsoltam egy gondolatbeli könnycseppet a kotlósért; de ennél érdekesebb volt a fogása.
Amikor kézbe veszünk egy tojást, ha picit forgatjuk a tenyerünkben, érezni, ahogyan a nehézkes sárgája ide-odagörög benne, meg-megváltoztatva ezzel a tojás súlypontjánek helyét. Nos, ez a tojás, amiről most mesélni akarok, nem csinált ilyet. A súlya megvolt a méretéhez képest, de belül semmi nem mozgott, sőt, valahogy üregesnek tűnt. Nem tudom elmagyarázni, de remélem nagyjából érted, hogy mire gondolok. Minden, a tojásokhoz kapcsolódó gyerekkori rémálmom hirtelen visszatért.
– Egy döglött csibe – gondoltam.
– Nem. Az mozogna. Ide-odapuffanna a héjban – vitatkoztam saját magammal.
Rémületemben már-már a szemetesbe dobtam – mit dobtam, lendületes mozdulattal hajítottam – a tojást, ám végül győzött a kíváncsiság. Mi lehet benne?
Óvatosan egy tiszta pohár széléhez ütögettem, hogy a héj megrepedjen, majd amilyen messzire csak tudtam, eltartottam magamtól, így bontottam ketté. Nem esett ki belőle semmi. Ezt jó jelnek tartottam, úgyhogy óvatosan – még mindig jó messzire eltartva – magam felé fordítottam a két héjfelet. Nagyon lassan, hogy a legkisebb jelre is felsikolthassak és teljes erőből a mosogatóba vághassam, bármi is rejtőzik benne – ám mikor már beleláttam, a csodálkozástól elakadt a szavam és tátva maradt a szám.
Közelebb húztam a héjakat, hogy jobban megszemlélhessem a tartalmukat: egy miniatűr kis világ két felét. Mintha egy ódon kastély útvesztőibe nyerem volna bepillantást – ablakok, lépcsők, falak, erkélyek – rózsákkal beültetett erkélyek! – tárultak a szemem elé. És mintha ez nem lett volna elég: a kastélyka tele volt élettel. Fehér, barna és szürke nyuszik szaladgáltak ide-oda (ki két, ki négy lábon), mint akiknek még rengeteg a dolguk. Tán estély lesz?
Egy barna nyuszi az egyik erkélyt sepregette épp, két szürke pedig egy szőnyeget porolt ki az udvaron. Egy kéményen keresztül füst vagy gőz tört elő.
– Az lehet a konyha – gondoltam ámulva, és mintha csak a gyanúmat akarta volna igazolni, a következő pillanatban egy szakácskalapos nyuszi lépett ki az ajtón, répát lóbálva a kezében.
Az egyik ablakban festőállványt véltem felfedezni, és hamarosan meg is jelent előtte egy svájci sapkás nyuszi, ecsettel a kezében. Minél tovább néztem, annál többeket fedeztem fel, amint dolgukra siettek egy-egy folyosón vagy a lépcsőkön rohantak fel vagy le. Nem tudom, meddig állhattam ott szájtátva, amikor a töréshez legközelebbi lépcsőn egy fehér nyuszit vettem észre, aki vadul integetett felém.
– Igen? – hajoltam önktelenül is közelebb, amikor halkan megszólítottam.
– Megtennéd, hogy visszacsukod a fedelet? Közeledik a húsvét, és rengeteg még a dolgunk.
Hát így esett, hogy egyszer sikerült meglesnem a húsvéti nyulat – pontosabban nyúl sereget, hiszen ennyi munkát egy nyuszi magában nem tudna elvégezni.
Borítókép: Fidel Fernando // Unsplash