– Csak ne a teát, ne a teát! Áú!
Nem értem, miért ragaszkodnak mindig ehhez a forró italhoz, hiszen úgyis kihűl, mire megisszák.
– Hé! Óvatosan, foltos lesz… á, mindegy.
Csodásak ezek az unokák, csak miért mindig teaidőben jönnek?
Oh, ott jön a sütemény. Reméltem pedig, hogy ezen a héten megúszom a lekvár foltokat.
– Hé! Ne hadonássz azzal a villával, még megszúrsz! He elpattan egy szálam…!
Végre, ezen a teázáson is túl vagyunk. Jól fog esni a mosakodás – bár amióta megvették ezt a centrifuga dolgot, félő, hogy tényleg minden kijön belőlem.
Itt Jön a házvezetőnő.
– Kisasszony! Kérem, kisasszony! Vigyen magával, tiszta akarok lenni!
Hm… Egészen friss illatú ez az új öblítő. Megtarthatnánk? Bár a napon úgyis elillan az illat nagyja.
– Kérem, kisasszony! Nem akarok a sötét szekrénybe menni! Nem maradhatnék még egy kicsit itt, a napon? Ígérem, nem fogok panaszkodni az elillanó öblítő illatra sem.
Á, máris itt a vasárnap? Pedig olyan jól elvoltam itt a szekrényben. Jellemző, hogy a legszebb álmomból ráznak fel!
– Jaj, juj! Egy kicsit meleg lett ez a vasaló ma, nem gondolja, kisasszony?
Olyan szép vagyok. Kecses, elegáns, tiszta…
– Milyen jó lenne még itt maradni kicsit kettesben, és olvasgatni az újságot, csendes nyugalomban, nem igaz, asszonyom?
Jaj, ez a csengő hangja! Itt vannak az unokák.
– Ne, ne! Mi az ott a kezedben, mit hozol? Jaj! Csak ne a teát, ne a teát!
Borító: Gabriele M. Reinhardt//Pixabay
A szöveg eredeti változata: 2020. nyár, Kreatív írás kurzus Szurovecz Kittivel, órai munka